11st of Agust

"Justin Bieber már lassan 4 éve a szakmában van, viszont egyre több botrány ágaskodik a neve mellett. Nem csak az ifjú popszenzáció természete romlott meg, hanem eddig fényesen ívelő, kifogástalan karrierje. Menedzsere Scooter Braun elmondása szerint újabb projektbe kezdett már 20 éves sztárocskájával, melynek hivatalos megnevezése várat még magára.

Titkos források szerint Tim Burton új filmjének főszerepére fáj Justin Bieber valamint menedzsere foga. Ha viszont az állítások igazak, akkor az egykori világsztár egyik rajongójával (Lessie Campbell) fog játszani. Fúrja oldalunkat a kíváncsiság, hogy vajon milyen hatással is lehet ez az egész ötlet Justin Bieber hírnevére. Kíváncsian várjuk a találgatások adott válaszát akár a menedzsernek, de legfőképpen magának a sztárnak. "

~ Justin

Scooter idegesítő hangjára előveszem zsebemből a Marlboro-s dobozt, egy szálat kivéve belőle, a számba helyezem a cigit és rágyújtok annak reményében, hogy úgy témát váltunk és megnyugtat pár percre, de az első fele nem így lesz.

Egy órája próbálja bizonygatni, hogy ez mennyire helytelen dolog, tönkre teszem magam, abba kéne hagynom... Francokat.

Az én életem, azt csinálok vele amit én akarok, hadd döntsek én.

Megelégelve a kínzóan unalmas hegyibeszédét, felállok és az ajtón szándékozom távozni, amikor Scooter beáll elém.

- Nem úszod meg ezt ilyen könnyen! Figyelj Justin! - veszi nyugodtabbra a formát. Ha megint untat, esküszöm, hogy itt hagyom. Már szét untam rajta az agyam. - Fel akarsz adni mindent, amiért eddig harcoltál?

- Úgy érted amit végigszenvedtem?

Kifújom a füstöt, kilépek a friss levegőre, elnyomom a cigit és kocsiba szállok. 95km/h-val hajtok végig a városon, majd lassítok és lefordulok egy kis sikátor felé a kedvenc helyemre. Szeretem, mert el van dugva Los Angelesben és nem engednek be minden jöttmentet. Kicsit sem lepődök meg, amikor a haverjaimmal futok össze a klubban. A szokásos boxban ülnek és egyből magukhoz invitálnak.

Odaérve látom, hogy elég jól elvannak, amit az asztalon lévő kisebb adag fehér por váltott ki belőlük. Felismerem, már én is jártas vagyok a témában, de nincs kedvem használni, így fejet rázok az unszolásra.

- Pedig jól jönne a nyúzottságodra. - ajánlja fel ismét Twizzle, de a válaszom ugyanaz marad.
- Scooter megint kiagyazott? - teszi fel nekem a kérdést Adam, de erre sem válaszolok, inkább az asztalon heverő papírhoz nyúlok és söprögetni kezdem magam előtt a port. Közel hajolva az asztalhoz szívom fel adagonként, de változást nem érzek. Még többet akarok, de a családom ugrik be a szemeim előtt. Rájuk sosem gondoltam, amikor ilyet csináltam. Utána mindig megbánom, de ma ez azelőtt bekövetkezett, hogy hatott volna a szer. Indulatosan állok fel az asztaltól, minek okát én sem értem, majd távozni szándékozom.
- Hova a szarba mész haver? - kérdezi egyből Twist, de én szó nélkül rontok ki az épületből.

Sehol senki. Senki, aki rám figyelne. Sehol egy lesifotós, sehol egy rajongó, egy ellenszenves személy, aki várja, hogy megbotoljak és mindenki szeme láttára essek pofára az utca kellős közepén. Nem mondom, hogy hiányzik az érzés. Egyáltalán nem. Ahelyett, hogy kocsiba ülök és elhajtok, inkább kiszellőztetem a fejem. Jól fog esni egy kis friss, hideg oxigén. Beszív, kifúj, beszív, kifúj...

A napon gondolkozva lélegzek, de nem vagyok higgadtabb, inkább szorongok. Szükségem van most valamire. Valami, amit a klub-ban hagytam, pedig nem helyes. Tisztában vagyok vele, mennyire helytelen és illegális. Bár a második része hidegen hagy. Nekem csak az a pár perces hatására van szükségem. Mindig jó kedvem van tőle és megéri annak a szívölő kínzásnak ellenére, melyet utána érzek. Csak fájdalom kívül, belül egyaránt. Imádtam zenét szerezni, dalokat írni, koncertekre járni örömet okozni más embereknek. Ha csak ennyiről szólt volna, akkor eszembe sem jut abbahagyni, olyan eszközökhöz folyamodni, mint például a drogok. Akkor semmi más nem szolgált kiútként, de nem is bánom. Hiszen minden ami történik, okkal történik. Semmi sem véletlen az életben. Isten tudja, mit miért csinál, de úgy vélem, ő az egyetlen.

Hiába akar Scooter beletuszkolni abba a nyomorult filmbe, amit nem akarok megtenni, soha a büdös életbe nem fogom. Értse meg végre. Elegem van a felhajtásból, az ide-oda ugráltatásból, abból, hogy mindenkinek meg kell feleljek, ami egyszerűen lehetetlen és csak saját magukat veszik figyelemben. Miközben én az elmúlt 3 év alatt szétdolgoztam még a seggemet is, adományoztam, törődtem segítettem, embereket mentettem ki a halál karmai közül. És én? Miközben mindenki úgy hiszi, mennyire tökéletes is egy világsztár élete, hiszen azt csinál amit akar, akkor amikor akarja és csak dől a lé, amit költhet össze-vissza. Nem ítélem el azt, aki először gondolkodik pozitívan, csak azzal van bajom, aki csak ezt látja benne.

Hiába próbáltam jó lenni mindenkinek, ők nem azt látták, mennyire igyekszem, hanem azt, hogy a több millió ember közül az az egy sírva fakadt, mert nem tetszett neki egy új dal. Még amikor embereken segítettem sem kaptam annyi tiszteletet, mint amennyi járt volna. Magánéletem sem volt. Minden egyes négyzetméteren, ahová léptem 10 lesifotós készített több száz képet. A bulvársajtó kifacsart mindent. Csak szimplán megőrjített. Nem bírtam tovább, ők pedig erre vártak, de még így sem bánom. Jobb ez így nekem.

Kevésbé nyugodtan indulok fehér Ferrarim felé, hazáig meg sem állok. Az küszöböt átlépve szembesülök a ténnyel, hogy menedzserem nem hajlandó feladni a győzködést. Válaszom még mindig nemleges. Nem hiányzik a régi életem - ha azt hívhatjuk életnek.

- Justin, gondold át! - húzza még jobban az agyam.
- Persze, átgondolom. Viszont arra most felhívom a figyelmet, hogy ne számíts neked kedvező válasszal. - vágom hozzá, erre ő a bejárati ajtó kilincsét lenyomja, a

- Neked lenne kedvező Justin. Megértem, hogy sok volt és kell szünet is, de a szíved mélyén érzed a hiányt. Ez csak egy lehetőség az újabb áttörésre. Azt se felejtsd el soha, hogy a rajongóid mindig támogattak és kiálltak melletted, te pedig ellököd őket magad mellől, akárcsak a családodat. Meg kérdezheted Jazzy-t, hogy mikor játszottál vele utoljára vagy mikor látottak mosolyogni. Nekik is a sötét oldaladat mutogatod, pedig ők az elsők, akik felnéznek rád. Emlékezz vissza, akkor boldogabb voltál, még ha nem is hagytak élni, de akkor önmagad voltál.

Ezek voltak Scooter utolsó szavai mielőtt véglegesen elhagyja a kis menedékházam. Még egy-két éve neveztem el így. Mindig ide "bújtam be" a kattogó masinák előle, de még ez sem szolgált teljes biztonsággal.

A nálam már egy fél fejjel alacsonyabb férfi becsapja maga után az ajtót, mit követően egy mély szitkozódás hagyja el a szám. Fejemben ugyanakkor megszólal egy aprócska hang, miszerint igaza van. Minden amit mondott pontosan leírja jelenlegi helyzetem. Baromság. Nem. Nem is gondolok ilyenre, még mindig kiállok amellett, hogy jobb így nekem. Kicsit sem véletlenül döntöttem emellett az élet mellett, nem áll szándékomban visszatérni.

Hogy elhessegessem ezeket a gondolatokat, inkább ráhuppanok a nappalim krémszínű bőr kanapéjára és a velem szemben függő plazmatévé kapcsolójához nyúlok, mely a lekerekített üvegasztalon porosodik hónapok óta. Ide-oda váltogatok a különböző csatornák között, mire az MTV Hits-re nem érek. A képernyőn egy számomra ismeretlen arc tűnik fel egy új műsorban, ahol a jelek szerint dalokat lehet kérni. Felhívja figyelmem egy apró barna hajú, eléggé zokogó lány aki épp a magas szőke bemondóval beszél. Plázacica... Hogyan alkalmazhatnak egy ekkora ribancot ilyen helyen? Lerí róla, hogy naponta váltogatja a partnereit. Fejem rázom a romlott színvonalú csatorna ötletén.

Saját nevem elhangzására kapom vissza fejem és vezetem tekintetem érdeklődően a sík képernyőre. A síró barna Justin Bieber számot kért és az előadónak küldi. Azaz nekem. A képernyő elsötétedik, utána ismét felvilágosodik. Bevillan egy felirat: Justin Bieber - ismét sötétség borul a televízió lapjára és egy másik felirat jelenik meg: Born To Be Somebody.

Tisztán emlékszem a klip forgatására. 3 éve készült, épp a 17. születésnapomra esett a bemutatója. Mindenki mekkora lázban égett, amikor kitweeteltem a linket a Beliebereknek. Egyből listavezető lett a dal és nem csak az USA-ban, világszerte.

A szövegre koncentrálok és jövök rá, hogy milyen jó is volt nekem akkor. Akartam lenni valaki, hiszen arra születtem, hogy embereket tegyek boldoggá, de elzüllöttem. Mivé lettem? Tönkre tettem mindent, amiért mindeddig keményen harcoltam és még ha voltak is szenvedések, mindig volt valaki, aki jobb kedvre derítsen. Ha akkor nem taszítok el sokakat magam mellől, még mindig ugyanazt tehetném, amit szeretek, ami az álmom volt. A legelején tudtam, éreztem, sikerülni fog. Hogy most hol vagyok? A süllyesztő legmélyén.

Rengeteg ember ujjong örömében, hogy sehol sem látja a nevem, az arcom, de többségnek talán mégis hiányzom. Ezen a véleményen van a családom, a menedzserem. A barátaim már mást gondolnak. Szerintük jól tettem, hogy kiléptem abból a kalitkából, ami közrefogott. Valójában mindenkinek igaza van valamilyen szinten. Most viszont én döntök, eddig mindig beleszóltak, de most nem hagyom.

A telefonomat keresem, miközben ismét rágyújtok egy újabb szál cigarettára és kapcsolom le az előbb használt tv-t. A kabátom zsebét túrom már negyedszerre, mire ráakadok, bepötyögtetem Scooter számát. A vonal másik felén egy női hang szólít meg, miszerint a keresett személy nincs elérhető állapotban. Megkérdezi, hogy adjon-e át valami üzenetet. Nem gondolhatom már meg magam, mindig az első döntés a helyes. Megmondom, hogy üzenetem csupán annyi, hogy meghoztam a döntést a filmmel kapcsolatban.

- Átadom. - mondja Carin. - Vigyázz magadra. - szakítjuk meg a vonalat én pedig egy nagyobb mennyiségű füstöt szívok be kételyeim elhessegetése végett...